Az életet választom. A nyugalmat, a virágok és a föld illatát a zápor utáni mezőn. A bátorságot a pihenéshez és a játékhoz, ahogy Brené Brown írja a kimerültséggel szemben, ami státusszimbólum. A valódi kapcsolódást választom magamhoz és másokhoz. Nagy dolog, hogy már tudom, választhatok. Akkor is, ha nem mindig sikerül jól választani. Sok helyről áramlik ez a tudás, de mire megtalál, aztán leér a mélyre, mint a kútba dobott kavics, mire élmény szintű megéléssé válik, hosszú út vezethet odáig. Sokszor kérdezem magamtól megérte-e az a kb. 12 év pszichoterápia, ami már „bennem van”. A módszerek, amiket tanultam.
Ezekben a pillanatokban biztosan tudom, hogy igen. Gazdagabb eszköztárral sikeresebb a megküzdés.
Hálás vagyok a barátságodért, a vendéglátásért, a gyűjtött gyógynövényekért az éjszaka közepén mellkasomon doromboló macskáért. Köszönöm Anni