Bátorság
Egy nagyon kedves kolléganőmtől hallottam a Feldmár Andrásnak tulajdonított mondatot, hogy nem mindegy, hogy bátorságból vagy félelemből hozunk meg egy döntést. Igyekszem egyre többször bátor lenni. (Feldmár kiegészítése a korábbi poszthoz: ő vágy/félelem dimenzióban gondolkodik).
A minap barátnőmmel beszélgettünk a babázás hétköznapi kihívásairól: nekünk aznapra az első vonatkozás jutott.
És azt mondta milyen bátor vagyok, ő fél.
-Félek én is…ne gondold, hogy nem- mondtam neki. És mondom ezzel a bejegyzéssel az Olvasóknak is.
Hogy hogy fogom felcipelni magunkat a gyerekkel, babakocsival, cuccokkal együtt a Mount Everestként magasodó lépcsősoron, ami a peronhoz vezet. Nem is értem amúgy…őszinte együttérzésem minden bármilyen szinten mozgáskorlátozott ember felé…Budapesten és agglomerációjában mozgok. Ez nem akadálymentesítettés, csak szólok. Amikor babakocsival először nekiindultam sétálni, egészen átalakult a fejemben lévő térkép. Lettek „kellemes, sima” és „lépcsős, rossz járdás” utcák. Utcák, ahol rendszeresen beparkolnak autók az amúgy is gyatra minőségű járdára és a főútra kibabakocsizva tudom őket kikerülni.
Szóval vissza a magasodó lépcsősorra, az izgalomra, hogy vajon alacsonypadlós vonat jön-e (szerencsém volt), tehát van min izgulni, és akkor arról nem is beszélve, hogy 20 percet ki kéne bírni a vonaton a gyerekkel. Persze, hogy kiabált végig, a naiv elképzelés, hogy majd az elsuhanó táj leköti, megdőlt. És ez csak egy vonatkozás.
Aztán ott vannak a fajsúlyosabb döntések. Van egy alapvető hajlamom a túlvállalásra. Augusztus végén azonban meg tudtam hozni egy olyan döntést, ami ezt a működésem felülírja: felfüggesztettem egy képzést, amit nagyon szeretnék elvégezni, de szeptember közepétől óriási sakkozást jelentett volna az idővel. És azt, hogy a gyermekemre sokat vigyázzon más. Ezt nem akartam vele megtenni és ami a témánk szempontjából fontos: magammal sem. Ez számomra egy jelentős lépés, egy bátor lépés. Magam felé, a valódi öngondoskodás felé.
És még valami: visszamentem terápiába. A csodálatos pszichológusomhoz.
Igen.
Pszichológus vagyok és terápiába járok